A szél dala

petruchio•  2017. október 26. 17:52

Hűvös esti szél játszik a hangokkal,
sodornak, ringatnak, simogatnak,
lágyan ölelnek, testedre fonódnak,
az éj varázsol ébredő vágyakkal.

Zsongó harmónia, Orfeusz dala,
benne sír téged féltőn a fájdalom,
bántóan fájó szidalmad vállalom,
nem nézek rád, nem fordulok hátra.

Mosolyod felfénylő könnyeim mögött
őrzöm, sötétség telepszik lelkembe,
fényre vezetlek, vissza az életbe.

Segíts felejteni, utat nyitottam
néked, ki sírva tudtál rám nevetni,
őrült módon egy őrültet szeretni.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petruchio2017. december 12. 20:31

@Secret32: nem bizony ám....az utolsó sor talán mindent megmagyaráz....és semmi memoire nincs ebben...csak egy valaki...

'Annyira

Secret322017. december 12. 20:03

Kedves Imre,

ennél a versednél, büszke lehetsz rá, de talán túl sok a memoire.

Törölt tag2017. október 27. 05:28

Törölt hozzászólás.

baramara2017. október 26. 23:18

Ismerős! A cím változott, talán más is?
Én is írtam ilyen című verset, ezért figyeltem fel erre!

Eleonora2017. október 26. 20:45

Dezsavű...

Pflugerfefi2017. október 26. 20:39

"Őrült módon egy őrültet szeretni"
Megfogalmaztad az érzést!
Tetszett!

Bugatti3502017. október 26. 19:16

Üdv, Imre! :)) Skary, megadta az alaphangot! :( :)) !
Szép szonett!

petruchio2017. október 26. 19:14

@skary: fú a szél?....

skary2017. október 26. 18:58

sssssvvvvűűűű :)