Ellenzékben

Te szólíts meg Isten !
Ne gyártott automatáid küld rám,
az írott bűntől reszkető
senki fattyait,
hagyd pihenni a testükből
kiöregedett vulvákat
és hagyd a misebortól berúgott
töküket markolászó papjaid
horkolni a sekrestye homályában.

Híved vagyok,
de játszunk már egyszer cinkelt
lapok nélkül és az asztal felett,
gyónj most ez egyszer Te !
Mert bűnöd van elég,
ez a sok szemét mit összehordtál
itt rohad ránk, velünk,
tőled-hozzád menekülünk.

Te szólíts meg Isten !
Nyomjunk le egy szkandert septibe',
vagy adj lapot tizenkilencre,
nem érdekel ha bukok,
legfeljebb pokolra jutok.

Néha onnan majd felhívlak,
hogy ne aludj örökké

Jöttetek,
s hoztátok a sztyeppék friss fű illatát,
vad csikók törtek be, s hozták fehér ló
fiát.

Hágókat,
bérceket - s hozzá mezőket látott a táltos,
egy kontinens hódolt, ezer nyíl csatátok
másoknak átok.

Ezer év,
menedék, kék folyók, zöld mezők, szép hegyek,
királyok, pártütők, halottak, döglegyek,
várfokon fejek.

Véretek
tatár, török, szláv, német, meglehet,
olvasztó tégely, hiába dülleszted melledet,
térkép reped.

Büszke vagy,
a tegnap fele szép, de zavaros csatakép,
egy Don-kanyar, egy Isonzó, oltáron táblakép
a ma széttép.

Ki maradt,
ki a sárba ragadt, menekül a kelő nap elől,
nyugaton ember, nyugodtan kel fel, itt-felől
egy mítosz ledől.

Gyerek hal,
fagy arat, statisztikát rajzolnak okosok,
ki ma hallgat bűnös, s velük cinkosok
a diktátorok.

Béke veled Krisztus vérével szentelt ország,
tengerek, sivatagok, gyümölcsérlelő kertek,
pálmafák, akáciák hazája, hol a gonoszság
a megváltó Jézussal sírba szállt, a szentek
lelke őrizzen békét, a fegyverek hallgassanak
örökre - engedd, hogy néha rólad álmodjak,
- shalom -

(Israel-Eilat-2014.06.22. 07:04 h.)

Szögezzetek keresztre

csak én, s ti tizenketten,
ki legyen Jézus?

szavazunk itt a gyalult asztal mellett,
tizenhárom ember - de ki nem kap kegyelmet?
valahol kérgétől fosztott deszkákból
rozsdás szögeket és vérző testet váró
keresztet ácsolnak, min a borvörös
alkonyatban jajongva fáj az élet
s száll a lélek a koponyák hegyén
az ég felé egy felfeszített testből,
szemközt az őrjöngő tömegben
a hit talál otthonra,
csak még nem tudja senki sem,

ki legyen a tizenharmadik?

adjátok kezembe még egyszer a korsót,
friss forrásvíz - néhány korty,

és szögezzetek keresztre

Hajszálgyökerekkel
kapaszkodsz létezésedbe,
vastag vonalakkal térképen határolt
sárga-kék-zöld-barna foltba,
hol világra sírtad magad,
és ahol koporsód fekteti földbe
a felejtő gyászzene.

Hajszálgyökerek
kapaszkodnak egy folyó partján
fekvő város zegzugos utcáiba,
magas házak tövében megbúvó
parkok kopott padjaira,
a morzsát váró galambok
röptébe.

Hajszálgyökerek
kúsznak domboldalakon az esti
harangszó nyomában míg felérsz
a bércek magas világába, hol
a sudár ág-fa mutat négy égtájt
hogy itt maradj.

Hajszálgyökerek
táplálnak, föld-ég fonja rád,
lélegzeted, korty vized adja,
táplál és köt, lelked őrzi,
hazád rajzolja köréd, s benne
lelked vigyázza, örömöd adja, búd
elsöpri.

Hajszálgyökerekkel
kapaszkodsz létezésedbe, ott
ahol világra sírtad magad,
és ahol koporsód fekteti földbe
a felejtő gyászzene