Ellenzékben

petruchio•  2017. július 3. 12:11

Ginsberggel üvölteni



megéltem pár dolgot, de csak partvonalon kívül általában,
ha nem is féltem, mégis óvatos duhaj voltam,
apám mesélt háborúkról - én csak forradalmat láttam
- vagy ellenforradalmat? eldőlt már ez?
a Lenin szobor omlott le mellettem

raktam a tábortüzet vörös nyakkendőben, aztán a
KISZ már a sört, a csajokat hozta, lelkes voltam,
no nem mint ifjú kommunista, de mint kezdődő férfi
kerestem mi van combok között a furcsa göndör
szőrök közé bújva

aztán a beatles, nem sokára John Lennont sirattuk,
a Hobóval lázadtunk, vagy éppen rendszerellenesen
a szökőkútba pisáltunk, a Petőfi szobornál meg
egy fogam verték ki gumibottal és a torkomba
nyomták a kokárdát

üvöltöttünk Ginsberggel, Jack Kerouackal jártuk az utat,
néha a szarba ültünk az árokparton, menzán zabáltunk,
féldecis pálinkákat loptunk az önkiben, még nem
figyelte az embert a követő kamera rendszer,
pedig a rendszer hatékony kontroll volt,
felettünk

cigány haverom cigányozott a leghangosabban,
a zsidózás még nem volt akkor divat, Erdélyt persze
követeltük vissza - de csak csendben, kussolni
kellett még, láttuk Hruscsov és Honecker csókját
(és nem volt szabad röhögni), de a wc-ben
velünk röhögött mindenki

Amerika volt a világ rohadt szemete, Vietnámért
emeltük fel szavunkat, mindaddig míg egy szakállas
suhanc ki nem zavarta az oroszokat, aztán már
a főszenátor elnök limuzinja suhant a málón
gödrös pesti aszfalton

jött ám a szabad világ, népünnepély (tán még
az erkölcsös Rozi néni is engedett örömében végre
a rámenős Tóninak és széttette a lábát), aztán
megtanultuk, tényleg szabad világ ez, szabad
éhen dögleni

Pol Pot, Kim Ir Szen, meg egyéb duce-k, most már tán
Putyin és lelkes magyar híve, Herbert Marcuse meg
forog a sírjában, örömében, mert igaza lett,
na magyar edd amit főztél, vagy fulladj meg ha a
torkodon akad

netre akasztott kommunikáció, skypos gyerekcsinálás,
maszturbált ejakuláció zaftosan, szétült segg a
monitor előtt, ennyi ma már a kalandvágy, és talán
újra megjelenik a poloska, az édes bogárka, hogy
tudják még a gondolatod is

jó lenne üvölteni egyet Ginsberggel

petruchio•  2017. április 11. 06:55

JA évforduló - József Attilához


jó, hogy a fémet nem lopták el
és a víz nem tud elsodorni,
kiültettek a vén Dunához,
hogy nézd a bukdácsoló dinnyehéjakat
ha a dinnyeprogram megtermeli
a már bejegyzett hungarikumát

néha melléd ülök majd és hallgatok,
mert ma aki beszél az ellenség lett,
majd együtt hallgatjuk a parádé
hangjait, mikor magasított sarkú
cipők koppannak a díszburkolaton
és főtisztek dísz-lovai potyogtatnak
a dísz-nemzeti ünnepek kordonos
megemlékezésein

vajon mire gondolsz? hol jár
az emlékezet, Bécsben? talán
a Sorbonne-on? miután Holger
eltanácsolt, és nem "Tiszta szívvel",
lehet az öcsödi gátoldalon sétálsz,
mikor Gombai úr állatait kicsaptad
legelni és a világ dolgait gondoltad
át éhesen

látod a parton sétálókat? jól öltözött
népek, jó vagy nekik egy szelfi képhez,
meglehet neved ismeretlen nekik,
munkásokat ne keress köztük,
ők a nyócker nyomorába süllyedtek
a minimál béres-világban, ha van
valami munkájuk, ha nincs, akkor
marad egy statisztikát javító
közmunka státusz

talán azon töprengsz, hogy Szárszón
mégse kellett volna? mert ott csak a
a szép-szerelmek izzadtsága sodort
a sínekre, ma már megbomlott elmének
könyvel el a "hivatal", pedig
Bécsben jók a pszichológusok (mint
látod más odajár), csattognak az
acél-kerekek, néha versed ütemét
idézik

jó, hogy a fémet nem lopták el
és a víz nem tud elsodorni

petruchio•  2017. április 11. 06:53

JA évforduló - Rozsdás síneken felsír a lélek

Külváros hozott a világra,
vérben, könnyben, mocsokban.

Magot vetettél,
most a szárba szökő virágot
burjánzó gaz fojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.

Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket

és Szárszó felé, rozsdás síneken,
acélkerekek alatt fájdalmában
felsír a lélek.

petruchio•  2017. április 4. 07:58

Jézus


Ezért feszültél keresztre
Názáreti Jézus, zsidóknak királya,
egy vándorünnepért, mikor
enni-inni gyűlnek a halotti torra?

Ember fia, Isten lelke nemzett,
vagy vaskosat hazudik a fáma?
Próféta vagy, azzá tettek,
kellet egy új megváltó a keresztfára.

Pankrátor avagy Messiás,
Megváltó vagy szélhámos szónokló vándor,
félre-fordítások miatt
örök-értelmezhetetlen ember-pásztor,
támadj fel, lázadj ma értünk,
mert ma húsunk a kenyér, mit mások falnak,
vizezett bor lett a vérünk,
felzabálták-itták lelkünk - most kihánynak.

Szmogba bújt égbolt, nincs csillag,
nem járnak pásztorok, kisöpört jászlakat
talál a gazda, vasárnap
zárva-templom, az árnyak ma fellázadtak.

petruchio•  2017. március 13. 04:50

NEM JANCSÓ RENDEZTE


Nem Jancsó rendezte, mégis fehér
ingben szavalták: még kér
a nép...s vonultak a golyóktól
még nem gyógyult utcákon
túllépve az engedélyezett bátorságon
szemben a hatalommal,
szemben a félelemmel, a csillag szemekben
a remény rakott fészket.

Vércseppek és virág a fehér ingre tűzve
egymást ölelve ment a sor előre - hiába,
dübörgő tank csöve csattant
s húscafatok borították a falakat
a fákról kék parolis gyilkosok lógtak,
köztük ártatlan anyák ártatlan gyermekei is,
mert a népítélet ruhát akasztott s az
embert nem látta.

Sápadt arcok vesztettek reményeket
az ég vérvörös felhőket úsztatott
s itt a vörös csillag ragyogott
szem és lélekrontón.

Tisztelet a hősöknek,
ennek az átírt történelemnek
de nyújts egy zsebkendőt másnak is,
azoknak az ősz, öreg anyáknak
kik sorkatona ávéhás fiakat siratnak.

Forradalom volt, mint negyvennyolcban,
hol Petrovicsot a múzeum lépcsőjére vitte
az utókor fantáziája, s volt még forradalom,
vértelen és eredménytelen, csak szájaltak
az új fiúk, s nem fehér ingben, borotválatlanul,
aztán tv-büfét fosztogattak hős kopaszok,
már nem sajnált minket a világ, rajtunk
röhögött, s a béke-ág kihullott a galamb
szájából, Picassó fordult egyet sírjában,
sámliról szólt a buzdító szó, hogy felérjen
az értelem szintjére.

Jézus még mindig a stációk útján bandukol,
nem hagyjuk atyjához megtérni, újra és újra
keresztre szögezzük mert a mi tenyerünk nem
fáj, talán sokaknak a tapstól, amiért óránként
ezer forintot fizet a hatalom - kétharmaddal.

Meddig alszol hazám? ÉBRESZTŐ !