Ellenzékben

akármit dugsz - HÁROM !
a kislány, a királyfi,
meg a magyar igazság
és sok egyéb baromság,
egy a baj:
mindig te vagy a legkisebb fiú
kinek útnak kell indulni
legyőzni a mocskos sárkányokat
és tarisznyád sincs az útra megpakolva,
csak a MacDonald's etet
ha épp gyomrod fogja korgóra

rövid az út vagy nyúlik
a totyogó agg korba?
mindegy, promt éled
és játszhatod az életed,
vagy elszenveded,
s ha egy tétre mind
feltetted, akkor VABANK
pörögjön a pisztoly,
jó játék az orosz rulett

nyúlkálsz az élet
mocskos zsákjában,
hiszed, hogy lát kezed
és vigyorogva mondod
VABANK,
s csak arcod sápad fehérre
mert az öklödbe szorított
golyó halál-fekete

VABANK,
lapot kérsz
tizennyolcra, számítasz
felsőre, alsóra,
persze király a következő
s nem érzed a cinket
a lapszélen,
az osztót se törlöd képen,
buktál hát újra,
megszokod

pörögjön a pisztoly,
s ha csöve ásít feléd
legyen merszed lőni
mond, hogy VABANK,
a tét az agyvelőd,
ha a ravasz üresen kettyen
minden a tiéd, ha nem
akkor szürke pép fröccsen.

a slaggal mosott tepsiben
se tagadd meg önmagad
súgd: VABANK,
a részeg hullaszállító
betudja a péti-vörösnek,
röhöghetsz rajta
ha van még kedved

van merszed?

Nem kell visszaút, járhatatlan,
már nem érdekel hová jutok,
mocskot tapos meztelen talpam,
a dac vezet, de még álmodok.

Betonfal az, vagy acélcsapda?
Érdekel? Szart taposok szét?
Vagy ott vagyok belefulladva?
Isten is elveszti türelmét,
ha mindig csak kérik, megunja.

Most követelek, pofán csapom,
ki tudja, talán már azt várja,
hogy pisáljak egyet a falon
lógó szentképre.

Megöl majd? És akkor? Csak segít
eltűnnöm a pokol tüzébe.
Tudod mit? Menjen a fenébe,
- a szentségit!

megéltem pár dolgot, de csak partvonalon kívül általában,
ha nem is féltem, mégis óvatos duhaj voltam,
apám mesélt háborúkról - én csak forradalmat láttam
- vagy ellenforradalmat? eldőlt már ez?
a Lenin szobor omlott le mellettem

raktam a tábortüzet vörös nyakkendőben, aztán a
KISZ már a sört, a csajokat hozta, lelkes voltam,
no nem mint ifjú kommunista, de mint kezdődő férfi
kerestem mi van combok között a furcsa göndör
szőrök közé bújva

aztán a beatles, nem sokára John Lennont sirattuk,
a Hobóval lázadtunk, vagy éppen rendszerellenesen
a szökőkútba pisáltunk, a Petőfi szobornál meg
egy fogam verték ki gumibottal és a torkomba
nyomták a kokárdát

üvöltöttünk Ginsberggel, Jack Kerouackal jártuk az utat,
néha a szarba ültünk az árokparton, menzán zabáltunk,
féldecis pálinkákat loptunk az önkiben, még nem
figyelte az embert a követő kamera rendszer,
pedig a rendszer hatékony kontroll volt,
felettünk

cigány haverom cigányozott a leghangosabban,
a zsidózás még nem volt akkor divat, Erdélyt persze
követeltük vissza - de csak csendben, kussolni
kellett még, láttuk Hruscsov és Honecker csókját
(és nem volt szabad röhögni), de a wc-ben
velünk röhögött mindenki

Amerika volt a világ rohadt szemete, Vietnámért
emeltük fel szavunkat, mindaddig míg egy szakállas
suhanc ki nem zavarta az oroszokat, aztán már
a főszenátor elnök limuzinja suhant a málón
gödrös pesti aszfalton

jött ám a szabad világ, népünnepély (tán még
az erkölcsös Rozi néni is engedett örömében végre
a rámenős Tóninak és széttette a lábát), aztán
megtanultuk, tényleg szabad világ ez, szabad
éhen dögleni

Pol Pot, Kim Ir Szen, meg egyéb duce-k, most már tán
Putyin és lelkes magyar híve, Herbert Marcuse meg
forog a sírjában, örömében, mert igaza lett,
na magyar edd amit főztél, vagy fulladj meg ha a
torkodon akad

netre akasztott kommunikáció, skypos gyerekcsinálás,
maszturbált ejakuláció zaftosan, szétült segg a
monitor előtt, ennyi ma már a kalandvágy, és talán
újra megjelenik a poloska, az édes bogárka, hogy
tudják még a gondolatod is

jó lenne üvölteni egyet Ginsberggel

Te szólíts meg Isten !
Ne gyártott automatáid küld rám,
az írott bűntől reszkető
senki fattyait,
hagyd pihenni a testükből
kiöregedett vulvákat
és hagyd a misebortól berúgott
töküket markolászó papjaid
horkolni a sekrestye homályában.

Híved vagyok,
de játszunk már egyszer cinkelt
lapok nélkül és az asztal felett,
gyónj most ez egyszer Te !
Mert bűnöd van elég,
ez a sok szemét mit összehordtál
itt rohad ránk, velünk,
tőled-hozzád menekülünk.

Te szólíts meg Isten !
Nyomjunk le egy szkandert septibe',
vagy adj lapot tizenkilencre,
nem érdekel ha bukok,
legfeljebb pokolra jutok.

Néha onnan majd felhívlak,
hogy ne aludj örökké

Béke veled Krisztus vérével szentelt ország,
tengerek, sivatagok, gyümölcsérlelő kertek,
pálmafák, akáciák hazája, hol a gonoszság
a megváltó Jézussal sírba szállt, a szentek
lelke őrizzen békét, a fegyverek hallgassanak
örökre - engedd, hogy néha rólad álmodjak,
- shalom -

(Israel-Eilat-2014.06.22. 07:04 h.)