Ellenzékben

Szikből szakadt szivárvány szalag,
tótágas kútágas,
a földön felhők, bárányok az égen,
karikás ostor mint puskapor csattan, pattan,
hungarikum ötös fogat húz lobogó gatyákat
visító népek előtt,
csáléra csapott bajszak alatt mohó kisüsti kortyok,
a gyomor bogrács-birkától morog
és minden fejre áll,
délibáb járja huncut táncát,
várja a napnyugtát,
mikor fáradtan elteszi magát,
holnapra.

(הילל בן שחר)

Fényt hozz hajnal fia,
túl nagy sötétség lett itt a földön,
elvadult paradicsom már ez ma,
holnapra meg rút temető, a csöndön
túl csak néhány jajszó
visszahangzik a halottak között.

Egyenlő elmék, értelem-testvériség,
Egyetemes Atya haragja, s az ő fia,
a csillagok ura, s mindenek harangja
űzött tovább, hogy kibontsd a
megismerés csomagját
és tartalmát közénk szórd.

Az Atya ellen lázadtál, talán már
akkor láttad, hogy nevében ölni fognak,
sőt, tudtad, hogy majd szó nélkül
vakarja hasát a soknevű isten had,
mikor csecsemők bomlanak sejtekre
s lesznek aszfalt-díszek.

Az Atyák gravitációt adtak, térenergiát,
meg új fizikát, meg nukleáris bombát,
s rád fogják, épp oly sunyi világ van fönn
mint itt lenn, ördögök pacsiznak elő-
szobákban, hogy aztán egy gombnyomásra
városok szálljanak az égbe.

Ne szállj alá, itt van már a pokol,
maradj az emberek és az angyalok barátja
és a szabadság Istene,
s hagyd a fényt,
jobb nem látni a mocskot, majd szórunk
homokot a kiömlött vérre.