Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Néha még álmodok
petruchio 2016. július 28. 10:39
szappan illatú gyermekkor lubickol
egy holt-ág csendjében, parti fűzek
árnyéka ad menedéket, sehol
felhő az égen, hőhullámok remegnek,
levél sem rezdül, mégis szép a világ,
nekem nyílik minden szál szép virág
ajtó nyílt a világra, felnőttem,
kezemben szólt a hang, gitárhúrok
vallottak szerelmet, megismertem
mit jelent ha illatos levelet kapok
és ébren álmodok, egy ölelést,
mikor hozzád érek, egy remegést
lassan hét évtized rajtam, omló tető,
megfáradt test és hallgató lélek,
lelassult dobbanás, elfogyó erő,
közel az elmúlás, jöjjön, nem félek,
néha még emlékezek, még vagyok,
magány-éjekben néha még álmodok
petruchio2016. szeptember 2. 06:54
@mezeimarianna: köszönöm szépen Marianna
petruchio2016. szeptember 2. 06:53
@skary: az más...aktív létezés....
petruchio2016. szeptember 2. 06:53
@Rozella: a fene megette a tusfürdő illatú réteket....jobb volt régen
mezeimarianna2016. szeptember 2. 05:01
megható
skary2016. július 28. 17:39
néha énis..ébren
Rozella2016. július 28. 14:23
ma már tusfürdő illatú a rét
és kopik a táj a kerekek alatt
de a gyermek-emlék fiatal marad
... égre nyújózó karcsú minarét
petruchio2016. július 28. 11:37
@kevelin: borzalmasan sok
kevelin2016. július 28. 11:08
Nem olyan sok az a hèt èvtized csak az a baj megtanultuk azt a jó magyar kőzmondást hogy lassan járj tovább èrsz