Néha még álmodok

petruchio•  2016. július 28. 10:39



szappan illatú gyermekkor lubickol
egy holt-ág csendjében, parti fűzek
árnyéka ad menedéket, sehol
felhő az égen, hőhullámok remegnek,
levél sem rezdül, mégis szép a világ,
nekem nyílik minden szál szép virág

ajtó nyílt a világra, felnőttem,
kezemben szólt a hang, gitárhúrok
vallottak szerelmet, megismertem
mit jelent ha illatos levelet kapok
és ébren álmodok, egy ölelést,
mikor hozzád érek, egy remegést

lassan hét évtized rajtam, omló tető,
megfáradt test és hallgató lélek,
lelassult dobbanás, elfogyó erő,
közel az elmúlás, jöjjön, nem félek,
néha még emlékezek, még vagyok,
magány-éjekben néha még álmodok

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petruchio2016. szeptember 2. 06:54

@mezeimarianna: köszönöm szépen Marianna

petruchio2016. szeptember 2. 06:53

@skary: az más...aktív létezés....

petruchio2016. szeptember 2. 06:53

@Rozella: a fene megette a tusfürdő illatú réteket....jobb volt régen

mezeimarianna2016. szeptember 2. 05:01

megható

skary2016. július 28. 17:39

néha énis..ébren

Rozella2016. július 28. 14:23

ma már tusfürdő illatú a rét
és kopik a táj a kerekek alatt
de a gyermek-emlék fiatal marad
... égre nyújózó karcsú minarét

petruchio2016. július 28. 11:37

@kevelin: borzalmasan sok

kevelin2016. július 28. 11:08

Nem olyan sok az a hèt èvtized csak az a baj megtanultuk azt a jó magyar kőzmondást hogy lassan járj tovább èrsz