Halott vagyok

Mondd el apám, milyen az a világ, van ott virág?
A szandai réten ott is rohannak a paripák?
A Holt-Tisza úsztat-e nagy hínárszigeteket?
Nyújtsd most kezed, kérlek, szorítsd meg kezemet!

Anyám, milyen az a világ, a cseresznyefaág
még mindig vonz téged, az a szédítő magasság,
mit én úgy bámultam és féltem, apám nevetett,
tudta, hogy bátor vagy, pedig nagyon féltett.

Ki segít neked borsót pucolni, ki szalad vízért?
Ki pikkelyezi a halat, itt maradt az, akiért
mindent megtettél, akit magadhoz öleltél, ha félt,
néhány pofon is volt, könnyezted, már megbékélt.

Mondjátok el, van-e ott helyem, itt rossz minden,
nyújtsd, apám, a kezed, segíts lépni, csak ezt kérem,
ígérem, most már jó leszek, és mindig szót fogadok,
segítsetek, az élet eltűnt, már halott vagyok.