prózák-preambulum

Ez a hely biztonságos volt és védett. Ez csak az ő birodalmaként létezett.
Fáradtan dőlt hátra a meleg rácsnak. A világ zajai kívül rekedtek. Ilyenkor álmodozott a rég-múltról és néha kedves dallamokat dúdolgatott. Elnevette magát. Eszébe jutott, hogy általános iskolásként az iskola énekkarában szólót énekelt. De rég volt. A mai hangjától már a kóbor kutyák is megvesznének. A tépett felhők között a hold gúnyosan bámult rá. Vállat vont. Már nem érezte a régi romantikus világot maga körül. Racionalista lett. Lassan telt az idő. Nem szerette a telet. Nem csak a hideg miatt, de mert a sötétség tovább tartott mint világos nappal, az idő is valahogy nyomasztóan rátelepedett. Elszunnyadt.

Felriadt, hogy fázik. A rács hideg volt a hátánál. Nem értette mi történt. Alapon éjszaka is volt fűtés és szellőztetés. Ijesztő volt ez. A villamos megállóban hallotta, hogy ma éjszaka még mínusz 31 fok is lehet. Itt a "gödörben", betonteknőben pillanatok alatt jégverem lesz.
Fázott. Minden ruháját mind köré rakta, de hát csak pár darab segítette, azok is inkább nyári semmik voltak.

Fázott. Jó lenne most a "panel"-ben is. Igaz az ő szobájában le volt zárva a fűtés, de mégis melegebb volt mint itt. Vajon mit csinál most a felesége? Furcsa volt így neveznie, de hát papíron még mindig az volt. Amikor a nyugdíjára egy bank végrehajtói rátették a kezüket és felét elvették csak negyven ezer forintja maradt, amiből rezsire húszezret oda kellett adnia. A maradék gyógyszer és cigaretta, meg kenyér legtöbbször. Mosolygott, mert talán le kellett volna fogynia, de ő a sok kenyér miatt hízott. Utolsó szép hetük Görögországban volt, Korfu szigetén. Októberi ősz - itthon még nyárnak számított. A tenger, szép szálloda, megismerése egy más kultúrának, szeretet, s bizonyos mértékben feléledő szerelem is. Húsz éve már annak. Aztán keserű hazai események. Vállalkozás, csőd, szegénység. Odalett a becsület - a felesége szemében.

Éjféli harangszó riasztotta fel félálmából, Furcsa volt, mert ritkán harangoztak. Talán valaki gazdag halt meg. Az ő fajtája nem kap ilyen égi tiszteletet. Elkaparják és kész. Fázott, pokolian fázott, érezte, hogy bizony mínusz tíz alatt jár az idő. Szinte fokra meg tudta mondani. Nem hiába élt már az utcán két éve. Vágyott a melegre, a nyárra. Egy verssor motoszkált benne: Kutyameleg, kánikula, nyelvét kiveti a kutya, budákol, a tűző, heves nap elől árnyékot keres..... Hirtelen nem is tudta, hogy Weöres vagy Kányádi. A lexikális versismeretére soha nem volt büszke. Mindegy. Verseket kezdett el memorizálni. Mintha az idő melegedne. Már nem fázott. Kellemes érzés ölelte át. Úgy látszik melegfront érkezett.

Furcsán hullámzani kezdett a világ. Egyre jobban melege lett. Nehezen vette a levegőt. Érezte, hogy a szíve is erőlködik. Igen, ez a melegfront megviselte. Toldi rétje lebegett a szeme előtt. A kiégett tarló. Petőfi alföldje, Dante pokla. Lángokat érzett. Fel akart kelni és elszaladni. Nem volt hozzá ereje. Megadta magát. Égjen el. Pár órája még fázott, most örülnie kell a melegnek. Tudta - elalszik... és az olyan jó. Aludni, álmodni...nem létezni.
.....

Az esetkocsi orvosa a nyaki érre tette a kezét. Sóhajtott és ránézett fejcsóválva a segítőjére:

- Megfagyott. Ő már a harmadik a héten. Nem csoda. Mínusz harminc fok volt az éjszaka. De valamit nem értek. Ez a búvóhely az egyik árúházi szellőzőhöz kapcsolódik. Itt mindig van egy kis meleg. Hogyan fagyhatott meg?

A mellettük toporgó árúházi biztonságis válaszolt a kérdésre:

- Este fél tízkor rendszerhiba miatt leállt a fűtés, szellőzés. Most javítják. Ide sem jött meleg levegő. Nem is tudtam erről a helyről. Annyira takart, fedlapos, hogy a csudába tudják ezek így megtalálni? De ravaszak.

Az orvos sajnálkozva nézett a szemébe:

- Nem ravaszak, csak még élni akarnak. Bár a mai társadalom halálra ítéli őket.

A segítője elgondolkodva nézte, aztán bátortalanul megkérdezte:

- De ha már nagyon fázott, miért nem ment el innen? Biztosan talált volna menedéket. Ha másképp nem akkor a rendőrségen

Az orvos keserűen nevetett:

- A rendőrség nem jótékonysági intézmény. Egyébként egy ideig érezte a hideget. Nagyon-nagyon érezte. Aztán már nem. A hipotermia a szervezet vészes lehűlése. Az 1-2 fokos hőveszteség izomremegéssel, reszketéssel jár. A pulzus szapora, gyors lélegzés, kissé megemelkedett vérnyomás jellemző rá. Az erős hideg, vagy a tartós hideg azt eredményezi, hogy a szervezet hőszabályozása kimerül, a testhőmérséklet folyamatosan csökken. A remegés megszűnik, bágyadtság, álmosság, érzékcsalódás jelentkezik. Ilyenkor már úgy érzi a kihűlés határán lévő, hogy meleg van. A vérnyomás csökkenni kezd, a légzés ritkul és felületessé válik. Szívritmuszavar lép fel. A szervezet eszméletvesztéssel járó, tetszhalál-szerű állapotba esik. A 27-20 fokos belső testhőmérsékletnél a pupillák tágak, a vércukorszint alacsony, mígnem a kamrafibrilláció vagy a keringési rendszer bénulása következtében beáll a halál. Na ennyit a továbbképzésedhez. És ezt ingyen kaptad. Egyet ígérj meg. Ne ítéld el a hajléktalant. Ember ő is. Csak neki nem jut már élet. Gyerünk vissza. A hullaszállítók dolga a többi....és Istené.

Ezt nagyon halkan mondta, szinte csak önmagának.