szófűző

Most azt hiszed falakat bontasz,
de csak körmeid kopnak véresre,
elbotlasz, mikor hozzám rohansz,
aztán megállsz, a falba ütközve.

Csodálkozol, talán önmagadon,
hogy miként tévedtél ekkorát,
nevetsz, elsodort az alkalom,
bennem láttad a jövőd zálogát.

Engem kell ahhoz börtönbe zárni,
hogy megkeseredve majd ne átkozz,
és utánam talpra is tudj állni.
építsd a falam, néhány követ hozz.

Könnyes mosoly, csúf ráncokat gyárt,
arcodon felhők, szomorú tekintet,
húzd ki magad, nézd ott azt az oltárt,
néked emeltem, Isten térdel előtted.

Azt hiszem mi egy utat jártunk,
de lehet nem azonos időben,
vagy én késtem, vagy te siettél,
vagy talán már tőlem féltél,
nem tudom.

Árnyékba léptem, de fényt akarok,
kegyetlenül magányban múlnak a napok,
és nem tudom, miért a távolság,
és nem tudom, miért az idő,
én vagyok a bűnös lélek?
Válaszolj kérlek!

Ringass, ringass két karodban,
ringatlak, ringatlak két karomban,
ha elalszom ébressz fel,
ne jöjjön rossz álom,
takarj be testeddel, fázom.

Légy múzsám, Aoidé, Meleté, Mnémé vagy Arkhé ,
mindegy most csak lelkemben keress egy jó helyet,
persze dobd le magadról a fátylad, a meztelen
tested teljesedjen ki, adj nékem isteni ihletet!

Pegazus tépte földből patakzó forrásvizet adj,
s adj hozzá szavakat, aztán megénekellek vígan,
ha rám untál, jogodban áll, hogy megtagadj, s izzadj
mással, állj Narcis mellé s lásd magad a patakban.

Rám majd Artemisz uszit pár nimfát, Apollón vigyorog,
prófétái próféciákat húznak agyamra, koronázás lesz,
Dionüszosz szatírrá avandzsáltat, gyomrom már korog,
bárányhúst vágyik, meg szüzeket, a vágy hegyez.

Játszak Kronoszt? Húsod kóstolnám bizony, alkalom
adta tolvaj vagyok, mint ahogy felfaltam Gaiat
oltom veled éhem, itt vagy izzó, lángoló ágyamon,
menj s dézsmáld meg értem azt a férges almafát.

Lángoló ég, perzselő homok, mezítláb járok,
a tengeren délibáb táncol, te vagy, szép vagy,
végtelent álmodok, mikor ölel a karod, s várod
a csillagok kék fényét, ha a nappal elhagy.

Szív dobban szívben, hűs hullám ringat,
két karomba bújva álmom álmodod, vágyod
az éjt, vágysz égbe szállni, lázunkat
a hajnal csillapítja, egy csokor fényvirágot

szedtem néked, s mint árnyék követlek,
nézd a tengerek ma csillogó könnyek,
perzselő nap éget ránk bélyeget,
s hordalak mint stigmát, mint a szerelem
álmát örökkön

https://www.youtube.com/watch?v=7SDBdSbeq10

Jó álom

Öleltél, s több volt az mint egy ágyvégre
firkált numera krétapora, tabukat szaggattunk,
erkölcstelen és visszataszítóan vonzó volt minden,
ötleteltünk s egymásra öleltük azt, mit izzadásunkból
Isten tilthat - vagyunk tolvajai a paradicsomnak,
vagyunk a homo-szex férgei egymás húsában.

Rossz álom

Nyűg más nyakán, kit elunván - kidob a "van",
hogy egymagában ténferegjen a világban, megszokta,
s talán már zavarja is a szó, meg az a mozdulat,
mikor fegyvertelen tenyér nyújt kezet, röhög rajta,
jól tudja, hogy ölni finom módszerek jöttek divatba,
már nem létezik az a tiszta munka,
hogy szemébe nézve vágják át a torkát.