szófűző

petruchio•  2019. január 14. 15:09

Párbeszéd (főszerk.által szexuálisnak ítélt vers)

Leírja nekem valaki, hogy ebben a versben mi a "fiatalságra ártalmas szexualitás"?...mivel ezen indok alapján került a főoldalon az "elkülönített" részbe? Tényleg van ebben szexualitás, vagy csak beleálmodta egy "vadász" ?


mindig megfut a szó, s mint a tej ráég a lelkünk
platnijára, akaratlan dolgoznak az idegek,
a tudatalattira hat valami idegen fátum,
nehéz befogni a számat, s te sem teszed meg,
már képtelen történet kerekedik ki ebben a
párbeszédben,

mit tudat alatt folytatunk, néha harcolunk, aztán
giccsekben egymásba olvadunk, szájzár, csókban,
rag-rímelt ölelésekben, elnagyolt vonalakkal festett
oltár-táblaképek légyszaros fatábláira, vagy
pergő vakolatra freskóként és iniciálék kőnyomatos
párbeszédében,

a gyóntató fülke Isten-közeli ijedtsége is csak
a pap mosdatlan szagára kent tömjén illatát lengi
körénk, s hallgatunk, mert vállvonogatva esetleg
magunknak valljuk meg bűneinket villám-csattogós
éjekben, valahogy a fulladó lélek és a rest test
párbeszédben,

rám-ébredtél, s én is kikászálódok belőled, nem
egy testtömeg a jussunk, bár arra vágytunk, hogy
egy mix legyünk ha terítékre kerülünk a kozmosz
csillagszaros asztalán, megbomlott traverzen leng
a kötél, szaltó mortále, csak lengünk ebben a
párbeszédben

petruchio•  2018. február 27. 09:21

Káosz


időtörés a felhőtornyok fölött,
gigászi világ haldoklik

mélység, zuhanás, sötétség,
kezed, síkos, csúszik, centri-
petál, kötél, fonat, iszonyat, koldus,
undor, ima, hadarás, selfi, flashmob,
reál, föld, pereg, virág, kóró, búcsú,
hazug, élet, keresztvetés, meddő,
szikla, sír, név, véset, este, eső,
sár, vége

furcsán vörös ma az égalja,
vér folyt az égre

petruchio•  2018. február 22. 07:45

Moher sziklái


Moher szikláira másztál fel? Nem volt egyszerű,
de nem látom, hogy magyarul vagy ott-nyelven vésted
a graffitit az ezeréves kőbe, de mindegy,
kapaszkodj, nincs fenn fészked, és nem végzeted
egy whisky ízű kaland, ne nézz le, ott alant
csak a jéghideg tenger bámul gonoszul rád,
felzabálna mint neve sincs eltévedt hontalant,
ne akard megismerni egy idegen világ rossz arcát

nem voltál elég sunyi, vagy szolga, hogy ott vagy?
kidobtak innen, vagy magad űzted el? miért, kiért?
még maradtunk halálra ítéltek páran, kik nem sunyik,
nem szolgák, de ne gyere vissza, bűneinkért
mi vezeklünk - még élünk - csak nem tudjuk miért,

"hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar"
ha majd idegen földbe rejtenek akkor leszel ember,
ma csak álmodsz a honról, ha rossz napod volt,
itthon jobb a holt, mint az élő - jéghideg tenger
vár rád - mégis engedd el azt a rohadt kötelet.


petruchio•  2018. február 19. 04:46

FÉNYBEN ÉS ÁRNYÉKBAN


Pajkos fény játszik a testeden,
simogat, s vet apró zugokba
árnyékokat, rohan a képzelet,
vetkőztet, s megfesti a képet
egy csodálatos freskó évezredes
töredezett kék-zöld szemcséivel,
eléd térdelek, ámulva nézlek,
imádkozom hozzád, árnyékot vetek,
eltakarlak, a világ ne lásson,
csak az én kincsem vagy,
fényben és árnyékban.

petruchio•  2018. február 15. 09:27

hajnalban - 318-as szoba



Sok évet gyűrve gyermekként sírt fel,
még mozdult kettőt gyönge teste,
még kért, rebbenő erőtlen kézzel,
aztán a pléh-doboz némán elnyelte.