VETETLEN ÁGYUNK

petruchio•  2017. december 7. 06:18


Ne szólj, hallgass, én is magamba fojtom a szót,
ne ébressz fel, jó álmodni, levetni a béklyót
és szabadon eltűnni, talán Isten elfogad,
hisz ő bűne vagyok, ő teremtett, eldobhat,
tegye, nincs mi menthetne, az a pad elkorhad,
gaz veri fel az ősi fák alját, kihunynak
a fények, hallgatnak a hangok, halott madarak
keringenek az éjben, felnevet a hajnal,
s kihűlt kávék rossz reggele ébred, ujjammal
rajzolom rád a jelem, itt jártam, szerettem,
most ágyunk hagyd így - örök időkre vetetlen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petruchio2017. december 7. 21:01

@Mia36: nagyon szépen köszönöm

petruchio2017. december 7. 21:01

@Kicsikinga: hát ez van Kinga...én már nem változom meg.....

petruchio2017. december 7. 21:00

@Bugatti350: köszönöm szépen István :)

petruchio2017. december 7. 21:00

@dreaming58: ...sem ér....igaz

Mia362017. december 7. 20:22

Ez a vers nagyon jó lett!

Kicsikinga2017. december 7. 11:55

Erre jártam, és most nehéz léptekkel megyek tovább.
Micsoda vers, már megint!

Bugatti3502017. december 7. 09:55

Imre!
Szavam nincs... remek a versed!:)

dreaming582017. december 7. 07:29

"jó álmodni" a többi egy kalap.......
Ölellek Imrém

petruchio2017. december 7. 06:31

@skary: :))

skary2017. december 7. 06:30

amúgyséágyazunkfősosé :)