Elutasított versek és egy kis miegymás

Lekell írnom mielőtt a tehetetlen dühtől elborul az agyam és valami hülyeséget csinállok! ELEGEMVAN!!! Kezdem unni,hogy egyes emberek minden logikus ok nélkül a képembe hazudnak! Ne értsen félre senki,nem vagyok naiv. Tudom,hogy mindenki hazudik. Senki sem kivétel! Te sem,én sem! Ezért nagyon elnéző tudok lenni a témában...úgyértem,oké semmi gond,ha valaki olyan dologban hazudik,amiben lehet,hogy a helyében én is hazudnék...ha kellemetlen számára az igazság,vagy hasznavan belőle,vagy mit bánom én! Na ezeket meg tudom érteni. Nem mondom,hogy jólesik,vagy ilyesmi,de fátylat ra és kész! Viszont ha valaki minden ok nélkül,teljesen feleslegesen hazudik....minden "haszon" nélkül,azt nem tudom sem megérteni,sem tolerálni. MINEK?! Egyeseket ez szórakoztat,vagy mi a rák?! Röhelyessé az teszi a dolgot,hogy mégcsak megsem próbálja leplezni (vagy ha mégis,hát nem sikerült). Ismét felteszem a kérdést: MINEK?! Valószinüleg nem érdekelne a dolog különösebben,ha nem próbálna az illető elhitetni velem olyant,ami nincs....és mint említettem,teljesen feleslegesen,haszontalanul,pusztán szórakozásból (vagy nem tudom miért). Bosszantó,mert ő már a sokadik ilyen ember az életemben,felismerem a fajtáját,szóval a dühön kívül nagy károm nem származik a dologból.viszont ha az embernek (legalábbis nekem) sokszor hazudnak ilyen módon a képébe,azt veszi észre,hogy már nem hisz senkinek...nem,hogy nem hisz senkinek,nem hisz el semmit. És elkezd a "hazugságokra" hazugsággal felelni. Na így hat ránk ez a "tökéletes" társadalom,ahol természetesen mindenki őszinte,mindenki szép,mindenki televan erkölcsi értékekkel,és mindenki veleszületett jogának érzi,hogy a másik felett ítélkezhet....hányni tudnék!

A valóság most meghazuttolt minden álmot,
mikor csillag szemedben találtam egy új világot.
Kicsivolt,mégis végtelen,
kettőnkön kívül teljesen néptelen.
Izzott a levegő a felszabadult vágytól,
remegett a testünk a szerelmi láztól.
Nem bírált senki,nem bántott semmi,
nem kellett másoknak megfelelni.
Mesevolt az egész,mit érintéssel írtunk,
végetért a harc,mit a magánnyal vívtunk.
Ha szerettem előtted,az nem volt igaz,
minden régi bánatomra tevoltál a vigasz.
Bársonyos bőröd bőrom alatt éreztem,
édes fájdalomtól lelkemből véreztem.
Részemmé váltál,elvesztem benned,
mindenem a tiédvolt,csak el kellett venned.
Tested melegétől parázslott az éjszaka,
megrészegített bőröd édes illata.
Lángok perzseltek érintésed által,
csókjaid ittam mohó szomjúsággal.
Kóborló lelkem keresve nyugalmát,
e szent éjszakán benned rátalált.
Álmom voltál,szerelmesem lettél,
törékeny lényeddel boldoggá tettél.
Nem számított semmi,a bánaton is nevettem,
ölelő karjaidközt meghaltam és megszülettem.