Vágyak fárosza

Szabadulásod bebörtönözve
Kronosz vonagló gályáin.
Reményed, mint végső fárosz
lehull
kérges-cukormázas keseredésbe
búgón.
........................................ .............................
Vagy:

Cukormázas börtönbe keseredett
vonaglásod gályáin
mint végső fárosz
feldereng a szabadság vak reménye,
s Kronosz, mint műremek giccs
búgja a végtelen imát
jöttödre............ 

         * * *

Rubin ködökbe táncolok utánad
Égi bárkám nesztelen felmerül
Bíbor szirmokból fonják koronámat
Míg Holddá lett Napod vigyázón megkerül 

vagy:

Vigyázó bárkák nesztelen kerülnek
Bíbor szirmokban táncolok utánad
Nappá lett Holdam az égre felmerül
Rubin ködökből fonják koronámat 

         * * *

rezzenéstelen körtáncú éj fátyolán
átsejlő törékeny pirkadat te
nemlétező-való
elérsz, mint bíbor tengerek cseppekben
rám borulsz
s megteremted őt világtalan világok
ölén 

         * * *

Csenddé vált ordítás foszlányokat teregetek
lebegve belekap a szél.
feketén havazza fénytelen szemeteket.
A Nap telik a Hold pedig kél. 

       * * *

letört rügyeimmel tekintetedbe virágzom
ha majd egy sohasem volt örök hajnalon
leszel lennél belém törölközve halálos létem
tekintetem szikráit kioltaná ölelésed végtelen
fénye 

                                /Vágyak oximoronnal fogalmazva című blog/