Tűnődések

petaluda•  2017. január 27. 00:41

Tűnődtem: díszes hieroglifákkal
írjam Önnek, hogy már tegezlek
hetek, hónapok, eónok óta,
hexameterben vagy szabadon?
Nem szégyellem - már rég nem szégyellek semmit,
hogy olykor messzire nyúlik a tollam, a vágyaim,
angyaliak-asszonyiak bennem összemosódnak.
Hagyom.
És még mindig tűnődöm. Hogy ez a zene. A Zene.
Felérem. Elérem. Mintha vénából vénába
komponálnád a vért. Az üzenetet.
Hangjaidból ragyogás rakódik bennem.
Ez az imádat ikonná festi halandó testem.
S én átömlök beléd, miként az áradó folyó.
Micsoda halál!
/Persze könnyű neki, a versben ölhet, vagy ölelhet
büntetlenül - szól ki a hang a sorok közül/.

Egy nő. Egy férfi. Két idegen világ.
Nem konvencionális a látomás.
Egymáson átmozdulnak, átsejlenek
kásás-fátyolos világú hangokon át.
Maszatolt értelmű szavakban ír a nő,
mintha idézne, mintha igézne.
Ez egy vallomás.
Végül, azon tűnődtem, azt írom hozzád,
te mindenhogy szép, szőke nyírfaág-
/ezt majd az utókor: a költőnő s Múzsája bizarr megszólításban/.
- titokzatos női létem bozótjának toteme lettél,
kényes költői létezésem oldása-feloldása. (Zalán és én)
S ez agancserdős misztériumban úgy mosakszom beléd,
mint rögeszmés szeretők a boldog szerelembe. Veled-nélküled.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502017. január 27. 11:04

...itt alant, a lant, Zalán és Te ! :) Szép ez a mélabú ! :))
Ölelésem! :)