Tündérország I.

Talán sok ez az áhítat(?!)
néhány hét (vagy óra alatt)
varázsoltál nekem álmokat.
Mint egy gyermek
képeken-szavakkal
magamhoz ölellek,
de a köd mögül
csak a ködök figyelnek(?)
Tündérországom bútorjai közé fektetlek
becézlek-ringatlak-engedlek;
néha e bűbájból felébredek,
s mint bíbor közhelyek felsejlenek a sebek
ez csak az én-s nem a Te életed...
Rajongásom, mint füstös gyöngyszemek,
-fojtanak talán-?
felfűzöm s Te lefejted, amint lehet.
Sok ez a sóhaj (?!)
mi törékeny hajómat a ködbe evezi,
mégis vitorlám kifeszíti
s az égbe emeli...