Tölgyerdőben...

...tölgyerdőben kese asszony, látószívű......

sólyomtollas holdfátyolban lép

füvek magasán.................

bagoly szól a távolból

lebeg az éj kéken, feketén........

sápad a Hold

galagonya hajban koszorú

réved a látó

feszülő ajak

lecsukódik a táj

látja és hallja

farkasa szélben fut

sebes patakoknál

szeme sárgán villan Hold elé

jön, hozza már a szél

az ősz hajába kap, ahogy igéz

kibontja kesén

szőke nyírfaág

lágy susogó zenét

megfürdik éji patakban

csobogás

teste vár, lelke vár

csillagok fonnak koronát

margarétás köntösébe lép

a Hold elé, éj elé

s a fennsíkon mintha dobok

lendülnének....................

de csak a szív koppan

hív, remél

s a távolból kilép

erdők ura, a Vándor

zizzen a levél

kósza fuvallat

lihegés

nyála fényes

tiszta patak

elér

s mint léttelen sámánok egyesülnek

darabjaira hullnak

születnek

újra lét és új halál

az életfába kapaszkodik

a vágy s lombját rázza

levelét zúzza

égeti

lángba borítja

odafent, s alant

világok jajdulnak

gyönyörtől

díszben

végtelen csillaghullásban

http://www.youtube.com/watch?v=zmo8ojmCqn0&feature=related