Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Thalassza
petaluda 2009. július 13. 23:09
Mint megfagyott vulkán a sziklák peremén
szürke hamuként zuhansz alá, hol az emlékezés
óceánja újra formálja lényed cseppjeit, s fintorod
gödreibe botlik a fény, mikor arcod kiemelkedik.
Gúnyos csended tükörré csiszolt pengéi kaszabolják
a sötétben a szót, /szavaim torkát metszenéd/
vagy magasba lendülve ügyet sem vetsz
létezésem márványba vétkezett kupoláira.
petaluda2009. július 15. 21:09
Robi.
?
Bero2009. július 14. 23:22
''szavaim torkát metszenéd''
petaluda2009. július 14. 15:35
Kedves Sándor!:)
Köszönöm.
Ha ''elgondolkodtató''.........már elérte célját:)
Köszönöm szavaid és figyelmed.
Györgyi
kormanyossanyi2009. július 14. 10:28
''márványba vétkezett kupoláira'' ez nagyon tetszik...Gratulálok Györgyi! Elgondolkodtató vers...
Üdv.Sanyi.
petaluda2009. július 14. 07:51
Kedves Csillagpor!
Kedves Pepo!
Köszönöm hozzászólásaitokat:)
Gy.
pepo2009. július 14. 05:52
Mint megfagyott vulkán a sziklák peremén
narnia2009. július 14. 05:18
Fájón plasztikusra sikerült ez a versed Györgyi.
mielőbbi tüzet kívánok
Barátsággal
http://www.youtube.com/watch?v=x5maVcHL2 m8&feature=related