Thalassza

petaluda•  2009. július 13. 23:09

Mint megfagyott vulkán a sziklák peremén
szürke hamuként zuhansz alá, hol az emlékezés
óceánja újra formálja lényed cseppjeit, s fintorod
gödreibe botlik a fény, mikor arcod kiemelkedik.

Gúnyos csended tükörré csiszolt pengéi kaszabolják
a sötétben a szót, /szavaim torkát metszenéd/
vagy magasba lendülve ügyet sem vetsz
létezésem márványba vétkezett kupoláira.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petaluda2009. július 15. 21:09

Robi.
?

Bero2009. július 14. 23:22

''szavaim torkát metszenéd''

petaluda2009. július 14. 15:35

Kedves Sándor!:)

Köszönöm.
Ha ''elgondolkodtató''.........már elérte célját:)

Köszönöm szavaid és figyelmed.

Györgyi

kormanyossanyi2009. július 14. 10:28

''márványba vétkezett kupoláira'' ez nagyon tetszik...Gratulálok Györgyi! Elgondolkodtató vers...
Üdv.Sanyi.

petaluda2009. július 14. 07:51

Kedves Csillagpor!
Kedves Pepo!
Köszönöm hozzászólásaitokat:)

Gy.

pepo2009. július 14. 05:52

Mint megfagyott vulkán a sziklák peremén

narnia2009. július 14. 05:18

Fájón plasztikusra sikerült ez a versed Györgyi.

mielőbbi tüzet kívánok

Barátsággal

http://www.youtube.com/watch?v=x5maVcHL2 m8&feature=related