Thalassa

Maga olyan, mint a Tenger.
Leheletnyi permet, máskor
sűrű kék, mély és misztikus
csendbe forduló erő.
Ringat és felkavar.
Reggel, mint végtelen tükör
kitakarja arcát az egeknek,
tőlem távol marad; bölcsen,
mert tudja, hogy be nem érném
egyetlen cseppel, mely árva
vállamra hullna....de felszívnám
sejtjeimbe falva szelve hullámait
vadul kapaszkodva hátába
lebegő ujjaiba...
csillámos pikkelyeket növesztenék,
hogy örökre magába vesszek,
egyetlen bárka nélküli éjben
kobaltkék viharban...
engedje.......kérem....