Szirena

Jöjj vándor
karcsú pikkelyeim közé emellek
viszlek, hol palotám ring kéken
süllyedünk, nézd a látomások közé
süllyedünk                      egészen
halk sóhajod legyezőm fejem felett
hajam aranyába engedem kezed
sem nyár sem az egek
csak Te meg én leszek...
  
                                    /Richárdnak/