Patmosz

                                                   /Thimame sztisz grizesz petresz pu kratiszan ton urano/

Régen. Még.
Ifjú voltam, Csak a bougainvilleák és a citromfák
lehelete fért a szívembe éppen, a terrakotta színű kövek között
a szigeten, körben a Tenger, s egyetlen torony a fénnyel. Elmaradt.
A falakat néztem, mi kirekeszt és belül tart. Mi lehet azon túl?
De a hajó indult újra. Újra és.......................................................
Azóta őrzöm a képet a szél szagát, a szélét, mely bőröm alabástromát
aranyra szárította. S keresem a képet, mely idézet. Igézett.

                                  /Patmosz,1995, Stella Oceanis/