Őz keringő

Vörös a vöröshöz igyekszik

a tarló sziszeg, pattog a Nap fénye

a lég cikáz’

láthatatlan virág  kelyhe vágyakat lehel,

ösztön az ösztönhöz

kering  és körbe ring

a karcsú láb

koszorú füzért rajzol

az áldozathoz nyírt földek fejére

szőke az aranyhoz tér

karikáz.

Agancsokkal üzekedik a nyár;

izzik. Zaboláz.

Fog csikordul, hajlik az ág,

a nyak tánca lefelé hullámzik

tovább és tovább;

ritmus a ritmushoz hevül

a nász megbabonáz.

Körben a körhöz a kör

tűz és parázs,

sem sikoly sem mozduló tudat

ez a késztetés öröktől tiszta

és egyszerű marad,

vörös a vörösre hág.

Eret kerengető vér keringő nesz-ez

a hűlő földek melle

lágy cuppanásokat fedez,

felemel-döf-lehajlik

a Hold paplanok közé evez.

                     /Hánta/