Október

Október, mint éhes vándor
megeszi majd a május utolsó
mézes bimbóit is,
a mezők virágszőnyegeit
pedig felfejti a szél,
hancúrozó szellőfiúk
hosszú kabátos sihederekként
fütyölnek borús délutánokon
s a dió zöld bársonydolmányából kipattanva
gurulva álmairól mesél...

ez még nem a tél, nem a tél
reszketi megannyi falevél
szalonka szárnyán kéken rebben a dér


Vadrózsák lánykái piros fodros csipkében
a Holdig reppennének,
kacajuk uszálya az égig is elér,
rózsaszín' szőlőszemek arcukat koccantják,
édes könnyeiket ringva ringatják
s a sok szomjas rigó mind inni kér...

ez még nem a tél, nem a tél
reszketi megannyi falevél
szalonka szárnyán kéken rebben a dér

Október mint pompás herceg
november kisasszony dércipellőjét
illesztgeti fák közt illanó tündék
apró lábnyomaiba,
manók huncut kuncogását zümmögi a szél,
az alkonyati égre festett szivárványhídon
a megannyi kék, sárga, vörös pedig
a nyár színes tüzeiről mesél...

de ez még nem a tél, nem a tél
reszketi megannyi falevél
szalonka szárnyán kéken rebben a dér

                                    /Gyermekeimnek/