Nézem az arcot

Nézem az arcot a bélyegnyi képen,
törékeny emléke a fénynek;
fiú-férfi kigombolt kékben...
Látom a nyakas-konok mozdulatot,
a következőt,
de most még billen a fej félszegen
mi legyen?
Az ajkak mesebeli titkokkal lehelt rajzolatát
rózsa ízét, gránátalma illatát
aztán viasz és tömjén fuvallatát
végigsimítom...................érzem.......
hányszor éreztem a szomjat ha
elhajolt a fagyos márciusban tőlem;
A szemek kékbe metszett keserédes
manduláinak otthonát,
ahogy szerelmet játszanak nevetve,
ahogy félreértjük a vonakodó tekintetben
felsejlő tiszta lobogást s kikerüljük,
magunk mögött hagyjuk mibe 30 év
múlva beleőszülünk majd.
Nézem a hajat.
A buja sörényként ellobbanó szőke jövőt,
a szépség e szomorúan esdeklő feltárulását,
ahogy kéri, ki majd ránéz, hogy soha többé,
hogy még és ne még...
ahogy vétlen angyalként lágyan kifosztja
a lelket ki e tekintetbe kapaszkodik;
Nézem a bélyegnyi képet.
Szürke foltjai fejem fölé magasodnak,
az égbe vésődik a szem a száj;
lépve a jelen egyet előre és vissza hazatalál;
------------------------------------------------------------
S az a kéz fehéren reszketve arcomhoz ér
s a fény......a fény megtörik, emléknyire.

                                             /Annak a Fiúnak.../

Emotions - YouTube