Nézem a képet

Nézem a képet. Az idő: utazás.
Egy férfi. S megannyi még.
Az utód s a nemző.
Fejemben futnak a sorok.
Selyemszálakkal vibráló
papíron töltőtollal hímzett keret.
A vágyak s a jövő szépen szerkesztett
mondatai lassan formát öltenek a Fényben.
A Nő vár. Haját csatba fogja. Szép.
Törékeny angyali sziluettjét széthordják
majd az acélos napok. A sóhajok.
Hallom az imát. Szerető Szeretők éjfélbe
suttogott esdeklő szavait. Ahogy kérlelik
a perceket. Elég.
Látom a kékbe mártózó betűket,
a szerelem finoman rezzenő szirmait.
Az erős kezet. Szellemet.
A Férfit s az égből leselkedő szőke gyermeket.

                                 /B. Istvánnak/