Neked már nem adhatom

Neked már nem adhatom.
Tied lett.
Semmit nem tettél érte
csak ringtál előre-hátra
mint egy hatalmas báb
ezüstös gubódban hátra-előre.
A fal csak egy cafat színes repkedő
anyag maradt. Köztünk.
Köztünk marad az a harminc év
a sebzett pinák könnyes susogása
melyen kívül                        én
Neked már nem adhatom,
Mert.
Csak neked adnám.
/Ez igaz?/
Összefogtad a szagom
vicsorgó lepedődbe gyűrted
halált fürkészve a plafonon.
Örvénylő csendek mélyére
forogsz most. Is.
Koccan szemgolyód a sóhajoddal
még egy sor ideg
rakj sorba soron kívül is
/Hagyd a pinátlan
tündéreket/
Velem.
Szenvedj. Meg. Velem.
Neked már mindegy.
Nekem már...
Mind.
Egy.
Nem hagyod
magod magad edényébe
veresen véres.
Előre-hátra
ringat a kéz
a szék az ölelés.
És...
már nekem nem maradt.
Semmi.
Semmi s
Ég.