Mintaka

Nézem Őket.
Távoli Óriások.
Míg idelenn gyűlölet
jár settenkedve a sorok között.
Valakinek magát mondó-tartó
árnyékok lebbenése sebzi a délután
aranyos fényeit. Hiába.
Még mindig. Még. Még. Szomjazón vérre vágyva.
Hiába. Még mindig. Mindig hiába.
Mintaka fordul. Biccen az Ég feje.
Lesz mégis Ki holnap az Övre a fénylő gombot feltegye.

                              /Csillaganizsnak/