Miért?/Újra tördelt változat/

Miért...

Mint szétszivárgó darabok 

a Végtelenben 

utazunk 

burkainkba rejtett emlékezettel. 

Az Univerzum 

Fénnyel futtatott szemcséi. 

Tudat-magok,

 melyeket őriző tekintetek, 

érintések terelnek 

ütköztetnek Onnan. 

Vetnek. 

S a gondolat mi előrefut 

sebesen árkokat vés 

az Örökkévalóság könyvtárába

törölhetetlent, 

megismételhetetlent.

Vélt magányunkat nyögjük, 

kiáltjuk míg ezer és ezer Ölelés ível át.

Suttogjuk. 

Éget a kérdés: miért, hogy Ők felszentelve 

nyomunkban töretlen karddal és dallal 

oltalmazzák a sebet 

a nevet a véget a reményt. 

Tökéletlenségünket koszorúzzák 

apadhatatlan

Forrás glóriáján át Annyian. 

Miért óvja a Teremtő 

sárba lehelt vágyát 

leplezetlen imádattal. 

Eképpen. 

Hova dagadhat e faj. 

Hol békét lel alázatlan szíve 

Égi Szentélyen 

s Gömbbe zárt létét 

élelem nélkül oldja fel 

lelkét ajánlva megvilágosodva 

az Egynek.

                                                /Köszönöm Tollnak/