Melleim közé

Néztem a kezed. Mintha húrokon futottak
volna az ujjak, de idegek voltak, hajszálnyi életek.
Feszülő combjaimhoz simuló ujjbegyek.
Te majd kitérsz soraimból; és kikéred magadnak
a feltételes módba szabott lényeget.
Néztem a kezed. A kehelynyi hangszerbe metszett végzetet,
melynek üzenetét távol tartják tőlem hűvös istenek.
A kezed.                                                Néztelek.
Ha beléd halnék-gondoltam- s közben a sóhajok
melleim közé hajoltak, mint lágy idézetek...

                                                /Neked/