Megkésett köszöntő

petaluda•  2009. október 26. 09:16

Hattyú úszott fekete vizeken
körbe-körbe...
fekete gyöngyöket nyelve
sűrűn, erőtlen szárnyakon vacogva
seholsincs ország peremén,
homlokán elendir csillaga sápadt
s a hajnalok ködén át látta még a
múltat és az eljövőt, bíbor-pántokba
szorítva...
ilyenkor a tó fekete vérré sűrűsödött
lábai beleakadtak, szárnyai csapkodtak
a pergő gyöngyök koppantak a nehéz
sötét tükrén...
álmait gyilkos istennők lesték, lopták
de minden reggel hófehéren ébredt
és széthullott szárnytollai újra nőttek
s lettek evezői a létnek, kristályos
permetekben, míg egy reggelen
Isten felemelte égi bárkára, mi vitte
a túlon-túl világok felé,
világokon túlra...

/Mariannának/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mezeimarianna2009. október 31. 07:07

Bár igazad lenne...''Isten felemelte égi bárkára''

petaluda2009. október 26. 18:39

ha már másként nem sikerült, e formában tettem:)
én köszönök mindent, amit az elmúlt napokban tettél értünk:)

Gy.

mezeimarianna2009. október 26. 16:07

Drága Györgyi!Nagyon szépen köszönöm e csodás verset...meghatódtam szavaid ringnak,ringatnak,visznek vigasztalva:)))Köszönöm,hogy gondoltál rám!:))