Még-már

Hajam törve, vizesen.
Mögöttem a kitörölt szerelem.
Ült.
Hányszor ültem le, egyedül.
Várva. Keresve.
S most egy sóhajra tőlem.
Fel sem ismertem.
Meg sem ismertem.
Hátamba perzselt lehelete.
Kalapja most is. Még.
Istenem ez a játék.
Ég.
Aztán egy szó.
A mosoly, mely egyszerre nyit
s bezár.
...............................................
Szürke bársony cipő.....
csak a köd, ami még vár.