Levél helyett

Hangod kedves, nyájasan hívogat,
de látom közben reszkető ujjaidat.
Szavaimat nem figyeled kerülöd tekintetetemet,
marasztalsz, mosolyogsz, leplezed féltésedet.
Volt mikor csendes voltál a múltat nem neheztelted,
ne feledd neked is van múltad s még te sem eresztetted.
Ha bíznál a Másikban Magadban is bíznál,
ha bíznál Magadban a Másikban is bíznál.
Játszmáitok mást is megsebeznek,
csapdát állítva emberi érzéseknek.
Én nem követek, nem bízok és nem remélek,
tudom a helyét, amit elengedtem, s tudom, ahová beleférek.
Nyisd meg a szíved, ha a szemeddel nem látod
honnan jön a bűn, honnan kétely, s honnan az átok.
S mindaz mi gondot hoz, e terhet átrakni másra
nem illő, nem kellő, s meg is lesz az ára.
Először mindenki önmagát "tisztázza"
aztán vessen sorokat Mások elé a világba.

/Évának/