Követem

petaluda•  2013. december 27. 10:53

...Hány körben ült már...?
a fejében képek
képek villanása;
edények, fák, síró asszonyok
ölelése, ahogy férfit ölelnek
magukba. Örökre.
Hajlékony lányok álomszövedéke,
minek mintázatát ismerte,
a leheletnyi anyagot, melyet
mellére terít, hogy elfedje szomját...a nő.
Ismerte rajtuk keresztül magát ,
keserűség nélkül látta Mind s az egyet.
Hány csónakba tévedt...?
ahol az evezőket Annyi Féle fogta
húzta, engedte.
S Aki állt. Mert mindig állt valaki.
Inogva, vagy bolond hittel
egyensúlyozva a lélekvesztőt...egyenes háttal
az Égtől az Égig.
-----------------------------------------------------------
Most. A karéjnyi Bárkán.
Ott áll Valaki.
Sziluettjében fény kívül és belül.
Karja nem lendül, nem siet és nem vár.
Lélegzik a fekete vizekkel s a köddel
mi előtt-mögött.
Oda igyekszem.
Evezőm arany rúdjára szitakötő
ujjaim ráfonom, s lehúnyt szemmel
követem a sugallatot.

                                             / A Körben Levőknek/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2013. december 28. 05:00

:)