Ködök

petaluda•  2010. május 28. 10:27

Látom a tengert. Haldokló ködökkel vegyül.
Egyetlen sziget sem vár. Csak a halál, mely
könnyedén libben a vizen. Még néhány égi fény
kíséri lüktetésed. Sodor. Sodor. Fejedben hegedűk
szólnak, margaréták közé fekszel. Anyai kéz simít,
s csak füst és még füst. Aztán... lány fésűje hull ezüst
avarba...lecsukódik. A szem lecsukódik. Körben kövek.
Kövek türelmes harmóniája. Csónak nélkül mész, sem
révész, sem ölelés. A dallam szétszakad, mint vásznak
a körmök alatt. Hasad. Áttetsző madarak szállnak az égen,
vagy Angyalok. A hajnal már odaát. Hullámok karoljatok.
Ma koszorús kedveseim maradjatok..
.

YouTube - Dario Marianelli - Elegy for Dunkirk

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mezeimarianna2010. június 2. 06:46

Jajj Györgyi:((Ismerős érzésekről írsz.Nagyszerűen!!!Gratulálok!!!

petaluda2010. május 28. 19:52

Kedves Black!

Köszönöm:)

gy.

petaluda2010. május 28. 19:52

Kedves Mária!

Köszönöm a gondolatokat, soraid.
gy.

Black2010. május 28. 14:47

ez igen tetszik nagyon!!de Nagyon!!

csillogo2010. május 28. 11:33

Ehhez a vershez egy kicsit odaát kell lenni a hajnallal együtt!:) Hullámok karoljatok - vigyázzatok - maradjatok...
Különös a versed!
Üdv. Mária