Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kereslek......
petaluda• 2009. március 24. 21:11
kereslek Te- Hol- Jársz- Létező- Ismeretlen
sejtjeimből sejtjeimbe fakadó távoli Csillag
néma arcod dereng felettem éjjeleken
hajad kibontatlan szigorú szálai aranyba
fordulnak mikor elnémulsz a falakon túl
bíborba vegyülsz öntudatlan testeddel
a Holdat kerülve
vagy csak néhány-tíz kilóméterre egy vékonyka ablak mögött
s mégis ez az Űr összetör
lelket és anyagba ziháló anyagot
még ha nyúlnék is feléd
a létnyi súlytalanságban
def.67-892009. április 3. 17:49
Elgondolkodtató sorok!
petaluda2009. március 27. 18:35
Az üvegek, az üvegek roppannak s velük együtt az idegek.
A végtelen szitál hosszan, kitartón
hányszor másolja az élet ugyanazokat a képeket
és használja ugyanazokat a késeket hozzánk
vérünk is úgy, épp úgy fröccsen, mint annyiszor, máskor, máshol...
s mégis minden reggel meghalunk újra és újra ugyanott, de mindig megfogadva, hogy holnap majd emlékezni fogunk arra a szakadékra......aztán másnap belegyalogolunk...................
Soultribe2009. március 27. 12:10
roppan az üveg egy leheletnyi súlytól
pára csapódik a világ arcára
áldott könnycseppé duzzad
és csorog végig úttalan utak
mezítelen talpak vájta
koldusszegény nyomában