Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kéken-bíboran
petaluda 2009. február 28. 11:27
S Te állsz majd a Bércen
Egyedül, háborítatlan békédben
csended körbeveszi a Csendet.
Hozzád nem érhet el
a Világ zaja, mert Örök vagy
Rended megteremti a rendet.
S Valahol, ahol a Napok
együtt égnek kéken-bíboran
tovább visszük Magunkat Másokért.
/Z.F.-nek/
def.67-892009. április 3. 14:10
Csatlakozom! .....tovább visszük Magunkat Másokért.'', gyönyörű megfogalmazás!
petaluda2009. március 1. 11:24
Kedves Pepo!
Ha tudnád e sor, mit kiemeltél, nekem egy Egész Világot jelent.
Köszönöm!
Györgyi
petaluda2009. március 1. 11:23
Kedves János!
Felfedtél valamit, ami csak tudattalanul jelent meg bennem. Valóban.
Amikor egy Lény áll egy bérc csúcsán, azt alulról látjuk igazán, onnan még alázatosabb a jelenlétünk, s emelkedettebb az Övé. Ez így is volt bennem megíráskor, ám mégsem tudatosan.
Köszönöm a felismerést.
Istenszerűvé. Igen. Ezt határozottan állítom.
Az istenkáromlás vétsége nélkül.
Hiszen Mindenkiben benne van a Lehetőség.
A megvalósítás nem mindegy.
A szeretet ha nem önzetlen, akkor valami másnak kell nevezni, mint szót, mint tartalmat.
Köszönöm, János, hogy olvastad.
Gy.
petaluda2009. március 1. 11:16
Kedves Ancsa és Marie!
Úgy legyen!
Legyen.
:)
Köszönöm soraitokat.
Gy.
kapocsi.ancsa2009. március 1. 06:46
''tovább visszük Magunkat Másokért. ''
Ez valóban így van, van mikor csak másokért.
Jó gondolatok.
Üdv
pepo2009. február 28. 21:49
együtt égnek kéken-bíboran
Marie_Marel2009. február 28. 20:44
''tovább visszük Magunkat Másokért''
Úgy legyen!
Soultribe2009. február 28. 20:00
Megtörjük itt is a csendet! Csak finoman...
Nagyon gyönyörű vers ez is! Istenszerűvé teszed a Bércen-állót, csak felfele nézve lehet látni.
Önzetlen a szeretet? Annak kell lennie, ha az.