Kéken-bíboran

petaluda•  2009. február 28. 11:27

S Te állsz majd a Bércen

Egyedül, háborítatlan békédben

csended körbeveszi a Csendet.

 

Hozzád nem érhet el

a Világ zaja, mert Örök vagy

Rended megteremti a rendet.

 

S Valahol, ahol a Napok

együtt égnek kéken-bíboran

tovább visszük Magunkat Másokért.

                                /Z.F.-nek/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

def.67-892009. április 3. 14:10

Csatlakozom! .....tovább visszük Magunkat Másokért.'', gyönyörű megfogalmazás!

petaluda2009. március 1. 11:24

Kedves Pepo!

Ha tudnád e sor, mit kiemeltél, nekem egy Egész Világot jelent.

Köszönöm!

Györgyi

petaluda2009. március 1. 11:23

Kedves János!

Felfedtél valamit, ami csak tudattalanul jelent meg bennem. Valóban.
Amikor egy Lény áll egy bérc csúcsán, azt alulról látjuk igazán, onnan még alázatosabb a jelenlétünk, s emelkedettebb az Övé. Ez így is volt bennem megíráskor, ám mégsem tudatosan.
Köszönöm a felismerést.

Istenszerűvé. Igen. Ezt határozottan állítom.
Az istenkáromlás vétsége nélkül.
Hiszen Mindenkiben benne van a Lehetőség.
A megvalósítás nem mindegy.
A szeretet ha nem önzetlen, akkor valami másnak kell nevezni, mint szót, mint tartalmat.

Köszönöm, János, hogy olvastad.

Gy.

petaluda2009. március 1. 11:16

Kedves Ancsa és Marie!

Úgy legyen!
Legyen.
:)

Köszönöm soraitokat.

Gy.

kapocsi.ancsa2009. március 1. 06:46

''tovább visszük Magunkat Másokért. ''
Ez valóban így van, van mikor csak másokért.
Jó gondolatok.
Üdv

pepo2009. február 28. 21:49

együtt égnek kéken-bíboran

Marie_Marel2009. február 28. 20:44

''tovább visszük Magunkat Másokért''
Úgy legyen!

Soultribe2009. február 28. 20:00

Megtörjük itt is a csendet! Csak finoman...
Nagyon gyönyörű vers ez is! Istenszerűvé teszed a Bércen-állót, csak felfele nézve lehet látni.
Önzetlen a szeretet? Annak kell lennie, ha az.