petaluda blogja

Személyes
petaluda•  2009. október 12. 22:37

Anna mítosza

...amikor még nem itt éltem én egy Csillag voltam. Hatalmas nagy csillag. Sárga, fehér, piros, kék, mindenféle színem volt. Hatalmas voltam.
A Vénusz volt az Anyám és a Szaturnusz az Apám. Adél pedig a Lovam volt, ami mindenhová elvitt engem az Égen. Egyszer bementem egy szobába, ahol mindenféle Embermaszkok voltak és én kiválasztottam egyet, felvettem és Adél egy szekéren lehozott a Földre és Ember lettem....
A Gyerekek mielőtt megszületnek Tündérországban élnek. Mi már akkor kiválasztottunk Téged, mert olyan szép arany-hajad volt és kedves voltál.
Aztán leszülettünk ide a Földre. De vigyázunk Rád, s ha majd öreg leszel mi elviszünk Tündérországba, hogy ne halj meg és ott együtt élhetünk. S ha majd újra megszületünk mi akkor is Téged fogunk választani..............
----------------------------------------------------------------------------------------
de hogy találunk meg?..............................................................................
Emlékezni fogunk, ne félj.........................................:)

 

                                     /Annától és Adéltól/

petaluda•  2009. szeptember 3. 23:34

Álom(?)

Hozzám jött. Éjjel volt. A kulcs meg sem mozdult. Átért könnyedén az anyagot nem is súrolva. Lila fénypalástban rezgett. Csak Ő látta, a Gyermek. Ágyam felé emelkedett. Álmomban álmodtam. Kezemet ezüst felfőpárnám alá gyűrtem lágyan, szám megnyílva. Átöleltem a fehér csendet. S Ő ott állt. Szemei éltek. Szép vagy, mondta. Nem érintett. Mégis magamba emeltem. Te vagy szép. Mondtam. Te Mindenhogy szép. S a párnák hűvöse bebalzsamozta a lüktetést. Még nézett. Még.......................................................................
Reggel a Gyermek tág szemekkel rezegte a Jelenést. Édesanya láttam, miként kinyílt az ajtó, s egy Tündér Fény lassan hozzád igyekezett. Nem féltem. Meglesett..................Megesett

petaluda•  2009. március 14. 22:19

egy pohár...

polcomon egy pohár
indák tánca fogja körbe
por s a feledés
benne hűlve egy kanál
néma sorstalanság
számhoz érve édes emlék
fűszeres íze tolong érzékeimen át
amikor fáj, amikor múlik
újra követem e muzsikát

/Rögtönzések, 03.14./