János evangéliuma helyett

Nézem a kettévágott képeket, olvasom soraid,
"Jung a díványon gyógyul", míg Te ignorálod a Teljessége(t)(d).
Szokásod szerint. A Majd eljövő évek törlik ezt. Is. 1,2,3..
már nem számolok. Mégis. Bíbor hegeim alól nyújtózol néha,
mint gyilkos medúzák csápjai.
Hurcollak, mint üszkös bálványt gyolcsba tekerve. Félholt lelke(d)(t).
Bach és Bach. A harmónika összeölti részeid, mit érintettem, s mit soha.
/A faunok a tengerbe vesznek/ hallom a hangot fejemben, vagy csak a
Valóság konformista mítoszát ismétlem újra és újra.
Te?
Nem.
Én!
Sem.
/Isten nélkül könnyebben halok meg/ hallod a hangot fejedben,
te öntudatra ébredt biorobot.
Dönts. Csak. Aki visz magával, nélküled is visz. Már.
A teremtést már ki nem olthatod.
Szélbe tévedt magányos fénymagok.
Szépséged. Tökéletlenséged szépsége felkavar. Még.
Lobbansz. Villansz. Majd lefejezed magad. Újra.
Te tudod.(?)
Miért?(.)