Isten áldása nemcsak az oltárokra hull

Néztetek végig úgy egy zsúfolt villamosban, hogy Mindenkiben Önmagadat kerested-láttad és Másokban Önmagad?
Tudtad-e szeretni Valamennyit, ahogy Kedvesedet, vagy Véred?
Tudtál-e továbblépni egy sajnálkozó érzésen, mikor az aluljárók mocskában feléd nyúlt egy kéz, adtad-e sajátod, hogy megtámaszd a Lelkét csak egy pillanatra?
Megbocsájtottál valaha Másoknak olyan bűnökért, amit te is elkövettél ellenük?
Megbocsájtottál-e Magadnak valaha valamennyiért?
Rá tudsz-e mosolyogni a szembejövő Idegenre, amikor fájdalom szorongat, s ha Ők mosolyognak fogadod-e?
Megnyitottad-e szíved úgy is, hogy Azt is szeretni tudd, aki lépteidet tartja tenyerén, táplálva testéből, Magát sanyargatva?
S megállsz-e felnézni az égre naponta csak Egy pillanatra?

                                /Magunknak/