immemorial immor(t)al

petaluda•  2009. március 6. 20:35

.......A folyó szuszogott, vérben, alvadt sártól dagadva. Mérgező párájú forrásfonatokkal övezve.
Állt a kövek között égszínú fodrai elnehezültek a vörösben. Talpát felmarták a kavicsok gördülő darabjai. Hagyta. Szisszent, sós futamok arcán, fel se nézve.Fejek hemperegtek a sekély, ragadós vízben. Nagy kiszáradt szemük bámulta a szomjas csendet. Nézve sem látta meg őket. Lábai előtt örvénylőn összegyűltek, meg-megálltak egy pillanatra, majd tovasodródtak. Belemarkolt húsába, körmei skarlát völgyeket vájtak testének fehér szegleteibe. Serkent és percent. Jaját foszlányokba tépték a kárhozott sóhajok.
Ruháját szakítva, tépve. Elengedte. Belemerült.
Hajának aranyát vinni kezdték a lágszínű habok.
Csak fájás és nyöszörgés. Nem ellenkezett. Testének eleven görcsös mozdulása belesimult. Lassan a rezzenéstelen fejek folyama. Ritmustalan. Majd eggyévált a közeggel. Belebukott. Elsimult. Alámerült. Valahol égszínű fodrain ibolyasávokban fénylik majd a sikoly, az emlék. Nem keresi senki. Kiszárad, mint a többi.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

def.67-892009. április 3. 14:19

Folyó, emberi sorssal, és tragédiáját a színek csak hangsúlyozzák!