Homlokomon a Hold

petaluda•  2013. november 23. 08:31

Parlagon hagyott föld vagyok.
Szántatlanul szép.
Tenyeremen a szél táncol
s homlokomon a Hold lakik.
Mélyen, forrásaimhoz
egy kéz hajol, ismeretlen, fehér.

Talán csak képzelem,
de hogyan is engedhetem,
mozdul bennem sóhaja,
arca éjfélkor homlokom tányérján
lebeg ahol a Hold, ahol a Hold...
hangja csillagok fák suttogásának
szövedéke....... talán mégis képzelem

ez Csak egy ősi szerelem.
A Nap alkonyi rapszódiája
amikor az árnyékos bíbor
befogja szemem, akkor is
ha nem engedem.

Parlagon hagyott föld vagyok.
Magányosan szép.
Tenyeremben a vágy kórói zizegnek.
A Hold távoli ligetekből
arcomra költözik... ezüst ecsetjével
megrajzolja a szájat a szemet,

melyet majd fehér kezébe rejthetek.

                                 /Sappho-nak/

Lyre 'n' Rhapsody-Spring's Angel (Poetry by Sappho 7th C.B.C.) - YouTube

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petaluda2013. november 23. 19:53

Kedves Allegra!

Köszönöm.

Györgyi

Törölt tag2013. november 23. 15:33

Törölt hozzászólás.

petaluda2013. november 23. 13:37

Kedves Jolán!

Köszönöm.

gy.

Molnar-Jolan2013. november 23. 12:04

Szép a zene is, a vers is.

skary2013. november 23. 11:44

:)