Holdpánt

petaluda•  2010. május 8. 03:08

Karcsú éjjelen kibontom hajam előtted
s mezítláb szaladok a meztelen földeken
szememben bolond hűséggel.....
Ölelem. Kék Hold hidegében
ölembe fogadom hidegét
a Holdnak.
Csillagos karéjú magokat
emlékeidnek. Engedem
fel. Belémhatolni.

         * * *

arcod
kezed
mosolyod
hajad
holdgyűrűbe
fogott ívei
kibomlanak
ahogy hozzámérnek
érintve 

      * * *

s barna holdpántját megereszti hogy lobogjon
szétvált aranyát a csillagok gyeplővé teszik akkor
s ő vágtatva feszülő karjaival előrelendül az éjben
barna combjai alatt meghajolnak a zsenge füvek
tikkadt derekukra kényes füzeknek nyála hull fénylőn sisteregve ágyékán ölyvek szárnytolla
csilingel pihésen neszezve háta sima és egyenes mint csontból faragott égi paloták
s az álmait senki se látja csak végtelenbe merengő szigorú totemek odaát

                              /érzékiség, te buja oltár című blog/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petaluda2010. május 11. 19:07

Kedves Márton!

Tényleg?:)

gy.

Törölt tag2010. május 8. 10:40

Törölt hozzászólás.

petaluda2010. május 8. 08:42

csak ''kihalásztam a gyöngyszemeket'' a múlt tengeréből:)
itt jobb helyen lesznek:)

konczgabor2010. május 8. 08:33

Termékeny éjszaka volt, gratulálok:)