Gyermekeimnek

petaluda•  2010. április 27. 18:50

Törékeny szárnyú kicsiny lények.
Szirmaitok rózsás harmattal futtatja be a tekintet,
mely kristálypalotát von körétek-fénylőn roppanót...
S a hang, mely a Végtelen meghódítására hív,
a kéz, mely a Napot nyújtja felétek...
Megérkeztetek--szemeitek tágra nyíltak, csodákat lesők.
Ajkaitok ívén az eljövő boldogság s a félelem ver fészket...hangtalan
s csak bámulom, miként alkotott benneteket a Lét,
miként hagyott magunkból is nyomot, örökre szóló üzenetet.
Ahogy mozdultok, táncom mozdul újra Bennetek,
s a lélegzetetek, mely emlékeztet, hogy én is létezem...

                                        /2004 április 27, 06.50,
                                         Annának és Adélnak/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2010. április 29. 15:36

Törölt hozzászólás.

petaluda2010. április 29. 15:32

Kedves Marika, Marina és Ancsa!

A nő akkor válik igazán nővé, ha Anyává válik.
Akinek megadatik, csoda részese lesz. Tanulhatunk és taníthatunk.

Marina, köszönöm kedves szavaid, tényleg Tündérgyermekek:)

Szeretettel kívánom Nektek is a legjobbakat és termékeny alkotóperceket.

Györgyi

kapocsi.ancsa2010. április 29. 15:11

Szép érzések:)
Ismerős.
Üdv: Annamari

Törölt tag2010. április 29. 14:53

Törölt hozzászólás.

csillogo2010. április 29. 12:50

Nagyon szép szeretettel gratulálok!
Isten éltessen benneteket!
Gyermekeinkben látjuk a személyiségünk darabkáit, a mozdulatainkat, a hasonlóságot! Bizony jó rajtuk végig nézni és boldognak lenni, hogy vannak!:))Szeretettel:Marika

petaluda2010. április 27. 21:44

Mariannám!

Régen láttalak errefelé.Köszönöm soraid.
Akkor írtam. Ma csak emlékeztünk. Hat évesek lettek.
Te tudod, átélted:)

Szeretettel.

Györgyi

mezeimarianna2010. április 27. 20:24

Gyönyörű vers!!Gratulálok,te igazi anya!:))