Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Gyermekeimnek
petaluda 2010. április 27. 18:50
Törékeny szárnyú kicsiny lények.
Szirmaitok rózsás harmattal futtatja be a tekintet,
mely kristálypalotát von körétek-fénylőn roppanót...
S a hang, mely a Végtelen meghódítására hív,
a kéz, mely a Napot nyújtja felétek...
Megérkeztetek--szemeitek tágra nyíltak, csodákat lesők.
Ajkaitok ívén az eljövő boldogság s a félelem ver fészket...hangtalan
s csak bámulom, miként alkotott benneteket a Lét,
miként hagyott magunkból is nyomot, örökre szóló üzenetet.
Ahogy mozdultok, táncom mozdul újra Bennetek,
s a lélegzetetek, mely emlékeztet, hogy én is létezem...
/2004 április 27, 06.50,
Annának és Adélnak/
Törölt tag2010. április 29. 15:36
Törölt hozzászólás.
petaluda2010. április 29. 15:32
Kedves Marika, Marina és Ancsa!
A nő akkor válik igazán nővé, ha Anyává válik.
Akinek megadatik, csoda részese lesz. Tanulhatunk és taníthatunk.
Marina, köszönöm kedves szavaid, tényleg Tündérgyermekek:)
Szeretettel kívánom Nektek is a legjobbakat és termékeny alkotóperceket.
Györgyi
kapocsi.ancsa2010. április 29. 15:11
Szép érzések:)
Ismerős.
Üdv: Annamari
Törölt tag2010. április 29. 14:53
Törölt hozzászólás.
csillogo2010. április 29. 12:50
Nagyon szép szeretettel gratulálok!
Isten éltessen benneteket!
Gyermekeinkben látjuk a személyiségünk darabkáit, a mozdulatainkat, a hasonlóságot! Bizony jó rajtuk végig nézni és boldognak lenni, hogy vannak!:))Szeretettel:Marika
petaluda2010. április 27. 21:44
Mariannám!
Régen láttalak errefelé.Köszönöm soraid.
Akkor írtam. Ma csak emlékeztünk. Hat évesek lettek.
Te tudod, átélted:)
Szeretettel.
Györgyi
mezeimarianna2010. április 27. 20:24
Gyönyörű vers!!Gratulálok,te igazi anya!:))