Galathea árnya

Lehúzta szaténcipellőjét, hárfáját maga mellett hagyta,
még csak derengett a fény;
árnyéka sovány lett, mint egy fűszálé,
letérdelt, majd karjait széttárva újra felállt
nem várt........csak alázuhant
mint a levelek, könnyedén, áttetszően
hang nélkül.........................................
a haját még megfényezte az első sugár,
szárnyai, mint a szivárvány a sziklákra szakadtak
...........................................................................
amikor felszállt a pára, egy asszony feküdt a szirten
arca sápadt volt, mint a viasz, haja fakó,
csak hatalmas égre tágult kék szeme jelezte, hogy él,
de nem......
már nem élt...
szentélyéből a tündér alámerült...
A melle zihált. Sírni tanult.
Újra.
Fellélegzett.

                         /El. Köszön. És.../

Yiruma : Fairy Tale - YouTube