Félúton találkozunk

Mit adhatnék én?
Távoli fátyolba rekedt
szavaidba csüggeszkedő
asszonyi rezdület.
Én.Én.Én.
Fehér kökörcsint tűzhetnék
billenő sapkádra, mikor alszol
a fűzek tövében, hogy csak ujjaim zamatját
érintse ajkad, mikor megnyitod szemed;
hogy-e titok fényévekre maradjon
égi babérligeteidtől...
míg vállamra húzom a kendőt
ibolyaízű alkonyban itt.
Hallom, mikor elmorzsolod fényujjaiddal
kásás hangomat a földig hajló lila fürtök között,
arcom sápadt völgyeit megtöltöd szárnyas illattal
s én fehérre vetkezem a domboldalon,
integetve várlak a száradó ruhák lobogásában,
hogy aranyhegyű tollad reszketve hulljon alá,
feledve a meggondolt sorokat....
Mit mondhatnék én?
Kattanó billentyűk közül felnézve Rád
a Teljességbe, hol lázas glóriád
egybevegyül Angyalok karával.
Lelkem alabástrom tornyán egyetlen
lámpással indulok Feléd s tudom
félúton találkozunk..............................

                               /Hamvas Bélának, március 23/

GIANDA Storie Lungo il Ruscello 5 - YouTube