Fa a domboldal előtt

Megint köd.
Hazafelé a hópelyhek szárnya
olyan nehéz.
.........................................
Nézem a fát a domboldal előtt,
mint én. Csendben virágzik, belül.
A lépcsők tánca visz. Tovább.
Eszembe Te. Jutottál.

Kezed.

A tekintet, mint ahogy
a Hold fénye is hozzád görbül.
Asszony sorsa ez?
Asszony sorsa ez.
Szép.
Ahogy lépsz, mindig az "előtt".
Kezed-
babráló kezed víz és a víz között
- a Hold hidegén.
Istenem.......de szép...

http://www.youtube.com/watch?v=32NjIl6fH8s