Ezüst-kék dal

Ezüst homlokomra deres vonalat húz a reggel
pille kontyomban szelíd remegés
a hó csontokra illeszkedik vaskos ostyáit nyelik szikár hegyek
a tüzek a tüzek üzenetek innen oda-át
görögnek a Földnek kékesen szikrázó könnyei
vaspaták alatt görögnek rezen ezüstön az aranyon át
szemembe csorba fény lüktet tágul a világ
szűkölve kacagnak bakfislányok mellükön kalapács...az idő...
hajuk mézébe babrál az álom mi elér
vagy a tánc körbe körbe ölel
anyám égi vállkendője dereng a fekete ködben
üszkös fák felé alá gyűrnek gyökerek lelkek
elérlek hajad zizegő szalmájára térek
mellemen a Hold keménylik megterítek
élek
élek

                                            /Máté Imre bácsának/