Erzsébet

petaluda•  2010. augusztus 18. 21:09

Anyám...anyám boldogságos;
aranysarlós árnyékod miért cipeled,
miért kormozod árnyékod sarlós aranyát,
anyám!
sírásod megöl.
(ölelésed meg öled)
hány elme szült meg téged,
elmém hányszor...
megéget e víz, e tűzbe süllyedek,
mégsem létezek,
mégis létezek.
Anyám...boldogságos anyám;
keserű álmaid forgasd az ég felé,
eressz-szeress;
társam társát keresi kereste
bennem-általam,
rothadó társadalmakat kerülve
(feszülve feszületre szülve)
Anyám;
ne bántsd. Magad bántod.
már nincsenek szűz Máriák,
zizegő szalmán a halál áld állapotot,
áldott állapotod maradok
anyám...örökre.
Boldogságom. Anyám.
Engedd, hogy emlékezzelek.
Elmém játéka e lét. S valamennyi.
Hagyj megszületni, hogy megszülhesselek.
Anyám.
Sarlósfényű anyát szeretek,
boldogságos anya szeret.

                  "Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas..."/Lukács, 1,39/

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petaluda2010. augusztus 19. 13:58

Marianna!

Köszönöm.

Györgyi

mezeimarianna2010. augusztus 19. 04:52

Gratulálok!!!