Epilógus

I.

Közénk állt
egy angyal.
Szakadt szárnyakkal
szilánkos repülésben
öklök és fogak villanása felett
láthatatlan szálakkal tartva a sebet;
a fekete űrt.

II.

A mennyország tornácán
foltos szoknyák
színes lebegésben.
Érzem a szagot.
Anyám. Feleséged.
Meg nem született leányod
sír.......................de az Úr
lábnyomai felettük kemények.