Elérhetetlen mennyország

az ablakon át látom
a virágot: zihál;
fejét csüggeteg idő terhe
vonja a sápadt föld felé,
mintha születés lenne,
de ez inkább halál.

roppant koszorúja az ég,
karmazsintüzek szénájával
vegyült óriási kék,
a múlás ellen vagy azért,
de szép…de szép.

ha halhatnék helyetted,
odakinn a fényben,
szárnyaimra emelném lázas szirmaid,
hogy idd a napot, de látod az üvegen túl,
idebenn, csak egy árva, széttört pillangó vagyok…

/Az elmenőnek és F.Sz.I.nek/

https://www.youtube.com/watch?v=-ywL_zokELE&list=RDJtm8zfUlFdE&index=2