Devotion

petaluda•  2009. június 6. 23:35

Isten. Mindig.
Velednélküled.
------------------
Fohászkodik
tékozló gyermeked.
----------------------------
Mindig.
Nélküledveled. Isten.

 

Uram. Benned lakom, miként Te bennem.
Esténként, mikor felnézek az égre
eszembe juttatod tested tökéletes íveit,
díszeit örömödnek.
Nem félek.
Sem bűn, sem erény nem tántorít.
Megnyitom lelkem az Ősi zenének
s továbbadom művednek hangjait.

 

Nézd Isten, miként szuszog sárcsomód.
Teremteni készül önmagát.
Hogy gyilkolni induljon, Téged.
Szétcsúszó éretlen atomokban.
Hagyod. Magára.
Mert ki önnön végtelenjében létezik
Nem ügyel a magányra. 

 

Azt mondjuk, tedd
aztán, hogy ne.
Ígérünk és fogadunk,
s ahogy lépünk egyet
máris tagadunk.
Elűzünk és könyörgünk,
kérdőjelekkel borítunk.
Isten.
A végtelen kalitkává lett
soknak.
Míg az anyaggal játszunk
megmerülsz Te a fényben
az előlmögöttiségben. 

 

Teremtő Atyám!
Angyali Sereged fáradatlan nyomunkba szegődve, óvón figyelve, őrizve, szeretve.
Hitünket táplálva, emelve, vezetve.
Fájdalmunk kioltva, bűnünk feloldva.
Erőnk serkentve, szívünk fényezve.
Óh, Uram!
Nézd, Angyali Sereged miként vállalja sokszorosát eddigi feladatának, mert létünk
tékozló árnyai belekapaszkodnak Fénysereged
emelő karjaiba szüntelen szomjazó önmagunkért 

 

Istenem.
Könyvtáradban botladozom
lélegzetem fojtva látván Művedet
porszemek s a Végtelen darabjai
vagyunk Testedben általad
s ahogy engeded néznem, miként
Angyalod lapozza Fényben Könyvedet 

 

Mint egy Angyal hozzám sietett
megfogta csendben hűlő kezemet
a rózsaszínen át fehérbe merültünk
az anyagon túl fénybe vegyültünk


S a gyermek szólt: megnyitom szívemet,
mint a virágot nyitom meg feléd Istenem
galambnyi tenyerét összefonva
csukott szemein át láttam, ahogy
csendben felemelkedett........


Valami másként szól, valahol elnémul
kezem megfogja, lelkem kitárja
szeretettel mozdul és fordul utána
mintha máshol, mintha mégsem
létet fényesít szüntelen értem 

 

Hallom
Hiszem
Viszem 

 
Uram!
Ma elküldöd hozzám Hírnököd
hogy tanítson, hogy fényt fényesítsen
reszketve, lüktetve sietek Hozzád
mert ma asztalodhoz ülhetek
s megmutatod miként emelkedhetek
s emelhetek, ha méltó leszek............ 

 

Végtelen Oltalmú Kozmoszi Tudat
Erőd tárd fel Lényeid előtt kik helyüket
keresve szétosztják lelkeiket, testüket cipelik
az Elmúlásnak áldozva, de Halhatatlan Lényegük
szorulva fészkelődik szárnyakat remélve
visszakapva, mint Indulásakor
s a várakozó Gyermekeket kik Isten Játékszobáiból nevetve kukucskálnak
kiválasztott szüleik felé, türelmetlenül
tördelve nem is létező párnás tenyereiket
angyali hangjuk suttogva kúszik álmainkba
s kockákkal játszunk együtt hajnalonta ott
az árnyak kitántorgását napjainkból, s a Fény
eljövetelét, a tudat tisztaságát, s hogy erőm kitartson, s továbbvigyen, hogy marékkal adhassak, magamat is akár szétosztva atomjaimra ki kér, kit jobbra fordít, s Ki engem is felemel porba formált testemben, ki örömet ír sápadó napjaimba, ki megoszt és megosztani hagyja, ki esténként átkarolja az eget minden csillagával, hogy homlokomra függessze világítani és melegíteni, mikor kihunyni tűnnek tekintetemből a Hajnalok.

 

Uram!
Fénykatonáid szelíden lopózva itt is járnak.
Gondolatainkat megszínezik, megfényezik
karjainkba erőt pumpálnak, s visznek szürke
utakon szürke szobákba ahol kibírjuk, túléljük,
megígérjük, hogy holnap majd............
s aztán zsongó fejünkre, homlokunkra, izzó szemeinkre tapasztják íves kezeiket anyagtalan
hogy az az új nap kiteljen, elmúljon, felérjen
Uram!
Benned-Hozzád-Miattunk 


Forgó szirmok nyilnak az ég felé
arany kapukat nyit a gondolat
minden rezdülés most Istené
a Világ mégis a helyén marad

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petaluda2009. június 7. 21:36

Kedves Szilárd!

Az én időmmel én gazdálkodom, a tieddel te.
Istennel való együttlétem súlyos kapuit pedig ne feszegesd, ne méricskéld, ne profanizáld.
Miért?
Mert egy ''porszem'' vagy ehhez, akárcsak én.
A különbség az, hogy én tisztelek, te meg nem.
Valamint igencsak eltértünk a fenti sorok valós céljától. Nem?
Vajon miért is?

Moonspell2009. június 7. 14:52

Nos,kedves névrokon,az én szintemen és környezetemben ezt a ''transzcendens erőkkel való
kommunikációt'',balhénak nevezik.(ez poén volt de igaz):)
Istennel való kommunikációm,egy'' kösz''és egy felfelé kacsintás szokott lenni néha.
újra olvastalak.
Neked 300 év is kevés lenne de sok sikert.:)

petaluda2009. június 7. 13:40

Kedves Szilárd!

Az ima a ''transzcendens erőkkel való kommunikáció''.
Tartalmát tekintve pedig elsősorban dicsőítés, hálaadás, kérés vagy engesztelés. Azonban az imák tartalmát tekintve végtelen gazdagságáról beszélhetünk, az egyénből kiindulva.

Tehát kérdésedre válaszként:
A kérés, csak egy részét képezi az imának.
Mit kérek igazából?

Azt az imában majd megfogalmazom, miután hálát adok a megkapottakért.
Ha figyelmesen olvasod a ''devotion'' bejegyzés sorait sok ''kis választ kaphatsz'' kérdésedre.
Egyébként ezek az írások egy topik beírásainak az összegyűjtései. Szeretem egy helyen tudni a ''szeretett'' gyerekeimet.:)

Gy.

mezeimarianna2009. június 7. 06:58

Gratulálok Györgyi!!!Tudod mindig kedves aki Őfelé-Miértünk szól!:)Tetszett!!!

pepo2009. június 7. 05:25

:)

Moonspell2009. június 7. 00:18

az ima a kérés egy fajtája.
te mit szeretnél igazából?

petaluda2009. június 7. 00:11

Imák. Igen.

Moonspell2009. június 7. 00:04

ez valami ima?